a mi magtarunk 01 a mi magtarunk 02
a mi magtarunk 03 a mi magtarunk 04
a mi magtarunk 05 a mi magtarunk 06

A mi Magtárunk

a kisváros, Pannonhalma Magtára lett. Így vált a kisbetűs magtárból a többes szám első személyes főnévvé, nagybetűvel. Persze nem volt ilyen egyszerű. A kezdet olyannak tűnt az ideérkező „illetékes” idegeneknek, mintha nézőként Jirí Menzel „Az én kis falum” című filmjébe csöppentek volna. Itt is élte „mindenki a maga csöndes kis mindennapjait. Amolyan nyugodt, friss kenyérillatú, csípős hajnalokon kakaskukorékolós településről van szó, ahol csupa jó szándékú, dolgos ember él.”

Aztán az idő múlásával a magtár épületét birtokba vevő idegenek lassan megértik a kisvárost, a lakóit, meg találják a változtatni szándékozókat, erőt adnak a „lehet másképp” reményekhez, miközben látják az abszurditásokat, az utólag derűs képtelenségeket, az értelmetlen és érthetetlen sorompókat. Sorompókat, amelyek egy ilyen nagy építkezésnél csak jönnek-mennek, mint a sétatéren az idővel bővelkedő emberek. Pedig az idő sürgető, az új idők új szelei már ott vannak az egykori magtár épületének sikátoros padlásán.

A kisvárosba érkező „idegen tulajdonosok” így rájönnek arra is, hogy egyre többen jönnek mögöttük, és már ők sem idegenek. Elhiszik, hogy egy nyelven beszélnek a többiekkel és képesek nem elbeszélni egymás mellett. A több mint kétszáz éves magtárépület lassan, de Magtár lesz, amely végleg összekapcsolja a jövevényeket és a helybélieket, közös célt ad, és így válik a „mi Magtárunkká”, ahol egy új közösség születhet és kovácsolódhat, új lendületű élet indulhat, ahol a mag termőerővé válhat, mint egy igazi magtárban.