mag-tar-tan 01
mag-tar-tan 02
mag-tar-tan 03
mag-tar-tan 04

Egy kis mag-tár-tan

A mag az újjászületés szimbóluma, ősi termőerő. A magtár az a hely, ahol a száradásához megfelelően kezelték a gabonát. Ma sincs ez másképp a szellem gyarapodását ellátó Magtárakban. Ha jól sáfárkodunk az ember jelenét és jövőjét befolyásoló mindennapokkal, akkor most egy újabb stabil hajót (magtárt), és iránytűt biztosítunk a 21. század zavaros szélviharaihoz.

A pannonhalmi magtár épületét 1782-ben szentelte fel Tallián József alperjel. 1802-ben csűrt, és a fölé épített magtárt is említi már a rendtörténet. A magtár akkor a pannonhalmi főapátság birtokközpontja volt, ma a Mátyás Király út 1. szám alatt áll a négyszintes műemlék épület. Szintjei 1700 nm, belmagassága emeletenként 5 méter, amelyet az eredeti kétszázötven éves fa gerendázat zár. A belső tér hangulatát meghatározza a vakolatlan téglapillérek és a fagerendázat nyers felülete. A felújítás során Eszes Tibor műemlékvédelmi szakértő és Ferencz István építész tanácsai szerint az eredeti tér rekonstrukciójára egy tradicionális és egyúttal korszerű, a kortárs tendenciáknak is megfelelő belső tér kialakítására kerül sor. 2011-ben befejeződött az épület felújításának első szakasza.

Mai szemmel az elhelyezkedésének érdekessége, hogy a török uralom után visszatelepült apátság (1689) a Szent Márton-hegyet (Miskovits-hegy, Felsok) birtokolta a gyarapodó épületegyüttesével, a kiszolgáló épületeket (major, magtár, számvevőségi épület) a völgybe, Alsokra építtette. A mai korszakalkotók szerencséjére, hiszen így a „völgy”, amely több mint egy évezreden keresztül befogadta a „hegy” gazdagodó vallás- és kultúrtörténeti kisugárzását, ezen több száz éves épületek új lehetőségeivel most hozzájárulhatnak: a Főapátságból ideérkező vagy a várost látni kívánó látogatók és az itt élők szellemi gazdagodásához. A nagy kérdés, hogy az ezeréves örökség és kincsek látványa után mivel lehet becsábítani a 21. század emberét az alakuló völgy büszkeségeihez.

A ma már műemlékké avanzsált hatalmas magtárépület uralja a környéket, a maga kis dombján, miután feltehetően a majorsági pincékből kitermelt földdel fölmagasított terepre építették. A kereső szemeknek már a 82-es főútvonalról látszik, az új vörös tetőcserepei és tetőablakai már messziről ágaskodnak a figyelemért.